Van, aki már messziről kiszagolja a sült fokhagymát, másnak pedig egy pohár vörösbor íze bontakozik ki úgy, mintha egy teljes illat-szimfóniát hallgatna. Az illatok és ízek világa mindenki számára másként érzékelhető. Van, akinek visszafogottan simul bele a mindennapjaiba, másnak viszont határozott és akár túl intenzív benyomásként érkezik egy-egy íz vagy illat. Az íz- és szagérzékenység különleges jelenség, amely nemcsak a gasztronómiai élményeket befolyásolja, hanem az egész életminőségre is hatással lehet.
Túl sok az illat?
Az illatok láthatatlanok, mégis be tudják tölteni a teret. Egy erős parfüm, egy virágzó fa vagy a házban főtt ételek illata mind-mind olyan impulzusokat jelentenek, amelyekre a szaglószervünk reagál. Az illatérzékenység, vagy más néven hiperosmia, olyan állapot, amikor ezekre a szagokra valaki sokkal intenzívebben reagál, mint az átlag. Egyeseknek ilyenkor fejfájásuk lesz, másokat hányinger kerülget, de előfordulhat az is, hogy valaki egy kellemesnek tartott illattól válik ingerlékennyé vagy feszültté.
Nem mindig könnyű megfogalmazni, hogy miért zavaró egy-egy illat, hiszen az agyunk a szaglás nyomán gyakran érzelmekkel társítja az élményt. Egy régi parfüm illata előhívhat emlékeket, de egy szúrós vegyszerszag a szorongás érzését is kiválthatja.
Ízek, amelyek túl sokat mondanak
Hasonló felerősödés az ízérzékenységnél is előfordul. Aki ebben érintett, gyakran panaszkodik arra, hogy bizonyos ételek „túl ízletesek” – túl édesek, túl sósak, túl fűszeresek, még akkor is, ha mások semmi különöset nem éreznek bennük. Ez az érzékenység gyakran együtt jár az illatokra való fokozott reakcióval is, hiszen a szaglás és az ízlelés szorosan összefonódik: amit illatként érzékelünk, az az ízélmény jelentős részét is adja. Például a kannabisz olaj gyakran okoz problémát a maga sajátos kender ízében, ezért a narancs olaj hozzáadásával készült változat sokkal kellemesebb lehet az ízérzékenyeknek. Ezzel kapcsolatban részleteket a kannabiszmagazin.hu oldalon olvashatsz.
Az ilyen érzékenységek nem feltétlenül betegségre utalnak, mégis zavaróak lehetnek a hétköznapokban. Főleg akkor, ha az étkezések nem örömöt, hanem kellemetlenséget okoznak – egy túl markáns sajt, egy erőteljes fűszer, vagy akár csak a leves gőze is sok lehet annak, akinek az idegrendszere fokozott figyelemmel reagál ezekre az ingerekre.
Mi állhat a háttérben?
Az íz- és szagérzékenység mögött többféle ok húzódhat meg. Lehet veleszületett adottság, de kialakulhat bizonyos hormonális változások során is, például terhesség alatt sok nő számol be arról, hogy bizonyos illatok elviselhetetlenné válnak számukra, míg másokat megszállottan keresnek. Egyes neurológiai vagy anyagcsere-betegségek szintén módosíthatják az érzékelést, ahogy a pszichés állapot is hatással lehet rá. Stressz, szorongás vagy fáradtság esetén az agyunk gyakran felerősíti az érzékszervi jeleket.
Amikor az érzékelés személyes történet
A legérdekesebb talán mégis az, hogy az illat- és ízérzékenység mindig személyes. Nem lehet mérni, nem lehet pontos skálán osztályozni. Amit egyikünk kellemesnek tart, azt másikunk túl intenzívnek, zavarónak vagy akár elviselhetetlennek élheti meg. Ezért is érdemes türelmesen, megértéssel közelíteni azokhoz, akik érzékenyebbek, legyen szó egy éttermi menüről, otthoni illatosítóról vagy egy reggeli kávé aromájáról.
Az érzékenység néha hátrány, máskor viszont gazdagabb élményt adhat. Talán csak meg kell tanulni együtt élni vele, figyelni rá, megérteni érzékenységünket, és elfogadni, hogy az ízek és illatok világa legalább annyira egyedi, mint az emberek maguk.